Odnos hrvatske i mađarske barokne epike: prijevod i adaptacija Mađarska i hrvatska Zrinijada

Trubics, Lilla Anna. (2014). Odnos hrvatske i mađarske barokne epike: prijevod i adaptacija Mađarska i hrvatska Zrinijada. Diploma Thesis. Filozofski fakultet u Zagrebu, Department of Hungarian, Turkish and Jewish Language and Literature > Chair of Hungarian Language and Literature. [mentor Bene, Sándor].

PDF (Hungarian) - Unpublished version (manuscript) - Registered users only Download (838kB) | Request a copy

Abstract

Összegzés A várvédő Zrínyi Miklós dédunokái, Miklós és Péter, hidat építettek a horvát és a magyar nép között. Nem véletlen, hiszen mindkét országot képviselték nyelvükben, szívükben, igaz más-más hangsúllyal.Az irodalmi munkásságukat illetően megítélésük különböző mindkét irodalomban. Ugyanakkor mindkét nemzet számára egyedi alkotást hoztak létre. Sajátos stílusukkal megidézték az ó-kori klasszikusokat, az olasz eposzírókat és a horvát régi irodalom nagyjait. A kutatásom során azt érzékeltem, hogy a Zrínyi-fivérek egymás kútfejéből táplálkoztak, de mindenféleképpen különböztek elvekben, mentalitásban, művészi értékekben. A 17. században a két nép közös múltja kapcsán hirdették az együvé tartozást, hirdetve kettős identitásukat és a két néphez való tartozásukat. Nagyságuk vitathatatlan a magyar és a horvát irodalomban egyaránt. A magyar barokk irodalomban, a költő Zrínyi Miklós - egy idő után - az utókor szemében példaképpé vált, majd költők valamint írók hada dicsőítette, ismerte el munkásságát és remekművét, az Európa-szerte ismert Zrínyiászt.Zrínyi Péter ilyen elismerésben egyik nemzetnél sem részesült, műve nem került bele a horvát irodalmi kánonba, illetőleg eposza nem volt annyira olvasott, csupán a 19. században vált ismét népszerű alkotássá. Még is összekapcsolta a fivéreket a dédapai örökség, az óriási hagyaték, a kitartás, a hősiesség, a haza szeretete és az önfeláldozás.Ezt az örökséget Péter személye testesítette meg, hiszen a Wesselényi-féle összeesküvés miatt kivégezték, míg Miklós – tisztázatlan körülmények között – vadkan áldozata lett. A két eposz, a Szigeti veszedelem és az Obsida sigecka, kitűnő példája annak, hogy szolgálhat egy témakör, egy török elleni harc, egy csata helyszíne, egy várvédő kapitány két nemzet illetve két költő számára. Péter a magyar eposzt saját horvát körülményeihez és kultúrájához alakította, ezáltal nem teljesen azonos a horvát és a magyar nyelvű változat. Péter nem szószerinti fordítást hajtott végre, csupán felhasználta bátyja művét és egy átdolgozói-fordítói tevékenységgel létrehozta a horvát irodalom egyik kiemelkedő törökellenes művét. A két Syrena-kötet terjedelmének zömét kitevő hőseposz politikai cselekvési programot és erkölcsi viselkedésmintát kínál a Krisztus-imitáció jegyében folytatandó szent háború, a török elleni küzdelem számára. A magyar közönség szemében Miklós műve nemzeti eposszá nőtte ki magát és a régi magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotásának tartják, míg Péter adaptációja nem volt annyira ismert és olvasott, hiszen a horvát Syrena-kötet csupán a 20. század közepén jelent meg újra, mintegy 300 évvel az első kiadása után. A horvát eposz szinte csak a kutatók és az irodalmárok körében ismert, ezzel szemben a magyar hősköltemény számtalan kiadást élt meg és kötelező olvasmányként szerepel a magyar oktatási rendszerben. Mit üzennek a Zrínyi fivérek a múltból a 21. század emberének? A válasz igen egyszerű, hiszen a közös múlt, a közös nyelv összekapcsolja a két népet. Az emberek lehetnek különböző világnézetűek, eltérő felfogásúak, mégis a kitűzött célért mindig harcolni és küzdeni kell, csoportosan testvériesen vagy magányosan, de magabiztosan.

Actions (login required)

View Item